A költők
Allah, a Könyörületes és Megkönyörülő Nevében.
{1} Ta Szin Mim. {2} Ezek a nyilvánvaló írás jelei. {3} Talán még elemészted magad a bánattól, hogy nem hisznek. {4} Ha akarnánk, leküldenénk hozzájuk valami jelet az égből, akkor a nyakuk alázatosan meghajolna annak. {5} Ha új intés jön hozzájuk az Irgalmastól, ők elfordulnak attól. {6} Hazugságnak tartották az Igazságot. Ám híradás jön majd hozzájuk arról, amiből gúnyt szoktak űzni. {7} Vajon nem látták, hogy mindenféle pompás növény fajtából mennyit sarjasztottunk a földön? {8} Bizony, jel van ebben! Ám a legtöbben közöttük nem hisznek! {9} A te Urad azonban a Büszke, a Könyörületes. {10} És emlékezz arra, amikor a te Urad kiáltott Mózesnek: "Menj a vétkes néphez, {11} Fáraó népéhez! Nem akarnak-e óvakodni?" {12} Mózes azt mondta: "Uram! Félek, hogy hazugsággal vádolnak engem. {13} És elszorul a szívem és nem forog a nyelvem. Küldj hát Áronért! {14} És bosszút állhatnak ellenem egy bűnért. Félek hát, hogy megölnek engem." {15} "Nem!" - mondta -, "Menjetek ketten a jeleinkkel! Veletek leszünk és odahallgatunk. {16} Menjetek Fáraóhoz és mondjátok neki: 'Mi vagyunk a teremtmények Urának a küldöttei. {17} Küldd el velünk Izráel fiait!" {18} Fáraó azt mondta: "Hát nem neveltünk-e föl téged, mint gyermeket nálunk, és nem tartózkodtál-e közöttünk az életedből sok éven át? {19} És hálátlan voltál a hálátlanok között, amikor elkövetted azt, amit elkövettél!" {20} Mózes azt mondta: "Amikor elkövettem azt, tévelygő voltam a tévelygők között. {21} És miután féltem tőletek, elmenekültem előletek. Az én Uram pedig bölcsességgel ruházott föl, és küldötté tett a küldöttek között. {22} Ez a kegy, amit felhánytorgatsz ellenem, abból fakad, hogy rabszolgává tetted Izráel fiait." {23} Fáraó azt mondta: "Mit jelent az, hogy a teremtmények Ura?" {24} Mózes azt mondta: "Ő az egek és a föld Ura, és azé, ami a kettő között van, ha szilárd bizonyosságotok van." {25} Fáraó azt mondta azoknak, akik körülötte voltak: "Nos! Halljátok?" {26} "Ő a ti Uratok" - mondta Mózes -, "és hajdanvolt atyáitok Ura." {27} Fáraó azt mondta: "A hozzátok küldött küldött, bolond." {28} Mózes azt mondta: "Ő a Napkelet és a Napnyugat Ura s azé, ami a kettő között van, ha éltek az eszetekkel." {29} Fáraó azt mondta: "Ha rajtam kívül más istent választasz, bizony, rabbá teszlek a rabok között." {30} Mózes azt mondta: "Még akkor is, ha valami nyilvánvaló dologgal jöttem hozzád?" {31} Fáraó azt mondta: "Hozd hát elő, ha igazmondó vagy az igazmondók között." {32} Mózes ekkor eldobta a botját, s íme, az egy valóságos kígyóvá vált. {33} És előhúzta a kezét, s íme, fehér volt az a nézők szemében. {34} Fáraó azt mondta az előkelőknek, akik körülötte voltak: "Ez a varázsló aztán érti a dolgát! {35} Ki akar űzni benneteket varázslatával a földetekről! Mit tanácsoltok?" {36} Azok azt mondták: "Halaszd el az ő és bátyja ügyét későbbre, és küldj a városokba küldöncöket, akik embereket gyűjtenek, {37} hogy hozzák ide eléd az összes dolgát értő varázslót!" {38} És összegyülekeztek a varázslók egy meghatározott napon, kijelölt időpontban. {39} És mondatott az embereknek: "Nem akartok-e összegyűlni? {40} Talán követjük a varázslókat - ha ők lesznek a győztesek." {41} És jöttek a varázslók Fáraóhoz és mondták: "Bennünket ugye biztosan megillet a fizetség, ha mi leszünk a győztesek?" {42} "Igen" - mondta Fáraó, "és azok közé tartoztok, akik közel állnak hozzánk." {43} Mózes azt mondta nekik: "vessétek be dobásotokat!" {44} És akkor eldobták a köteleiket és a botjaikat és azt mondták: "Fáraó hatalmára! Bizony, hogy mi leszünk a győztesek!" {45} És eldobta Mózes a botját. És íme, a bot már el is nyelte az ő szemfényvesztésüket, amit műveltek. {46} És földre vetődtek a varázslók leborulva, {47} mondván: "Hiszünk a teremtmények Urában, {48} Mózes és Áron Urában." {49} Fáraó mondta: "Hát hisztek benne, mielőtt még én megengedném nektek? Bizonyára ő a ti mesteretek, aki varázslásra tanított benneteket. De majd megtudjátok! Bizony, le fogom vágni egymással ellentétesen a kezeteket és lábatokat, és aztán pedig keresztre feszítelek benneteket mind egy szálig!" {50} "Nem baj" - mondták azok -, "bizony, mi az Urunkhoz térünk vissza! {51} Azután vágyakozunk, hogy megbocsássa az Urunk a mi vétkeinket, mert hogy mi vagyunk az elsők, akik hisznek." {52} És azt sugalltuk Mózesnek: "Kerekedj föl éjszaka a szolgáimmal! Bizony, üldöztetésben lesz részetek!" {53} És Fáraó küldöncöket küldött a városokba, akik katonákat gyűjtöttek össze mondván: {54} "Ezek csupán egy kis csoportot alkotnak. {55} Ám mégis bosszúságot okoznak nekünk. {56} Mi azonban olyan sereget alkotunk, amely résen áll." {57} És hagytuk, hogy odahagyjanak kerteket és forrásokat {58} és kincseket és pompás lakhelyet. {59} Eképpen volt. És Izráel fiainak adtuk azt örökül. {60} És napfelkeltekor követtük őket. {61} És amikor a két sokaság föltűnt egymás látóterében, Mózes társai azt mondták: "Utolérnek minket!" {62} "Nem!" - mondta ő. -"Velem van az én Uram! Vezérelni fog engem. {63} És mi azt sugalltuk Mózesnek: "Üss a botoddal a tengerre!" És széthasadt az, s mindegyik rész olyan lett, mint egy hatalmas hegy. {64} s hagytuk, hogy a többiek közeledjenek oda. {65} És megmentettük Mózest és mindenkit, aki vele volt. {66} Aztán vízbe fullasztottuk a többieket. {67} Bizony, jel van ebben! Ám a legtöbben nem hisznek. {68} A te Urad azonban a Büszke és a Könyörületes! {69} És hirdesd nékik Ábrahám történetét! {70} Emlékezz arra, amikor azt mondta atyjának és a népének: "Mit szolgáltok ti?" {71} "Bálványoknak szolgálunk" - mondták, "nékik adózunk mindegyre tisztelettel." {72} Ő azt mondta: "Vajon hallanak benneteket, amikor fohászkodtok? {73} Vagy használnak, avagy ártanak nektek?" {74} Már atyáinknál is úgy találtuk" - mondták -, "hogy eképpen cselekedtek." {75} Ábrahám azt mondta: "Mit gondoltok, minek a szolgálatára adtátok magatokat {76} ti és régesrégi őseitek? {77} Bizony, ők mind ellenségem nekem - kivéve a teremtmények Urát, {78} aki megteremtett engem és Ő vezérel engem, {79} és aki enni és inni ad nekem, {80} és ha megbetegszem, akkor Ő gyógyít meg, {81} és aki a halálba küld, aztán életre kelt engem, {82} és akihez az a kívánságom, hogy bocsássa meg a vétkemet az ítélet napján. {83} Uram! Ruházz föl bölcsességgel engem, és add, hogy csatlakozhassam az igazakhoz, {84} és juttass nékünk igaz dicséretet a későbbi nemzedékek között, {85} és helyezz engem a gyönyörűség kertjének örökösei közé! {86} És bocsáss meg az én atyámnak! Bizony, tévelygő ő a tévelygők között! {87} És ne boríts szégyenbe engem azon a napon, amikor föltámadásuk lesz, {88} azon a napon, amikor nem használ sem vagyon, sem fiúgyermekek {89} csak annak, aki épp szívvel jön Allahhoz." {90} És a Paradicsom közel hozatik az óvakodókhoz, {91} és a Pokol látván látszik a tévelygőknek, {92} és az mondatik nékik: "Hol van az, amit szolgáltatok {93} Allah helyett? Vajon képesek-e benneteket, vagy saját magukat megsegíteni?" {94} És beledobattak ők, és a tévelygők {95} és Iblis seregei mind. {96} Ők azt mondják, miközben egymással civakodnak benne: {97} "Allahra, bizony nyilvánvaló tévelygésben voltunk, {98} amikor egyenlőnek tartottunk benneteket a teremtmények Urával. {99} Nem mások, csupán a bűnösök vezettek félre minket. {100} És most nincsenek közbenjáróink, {101} sem igaz barátunk! {102} Vajha még egyszer visszatérésünk lehetne a földre, hogy hívők lehetnénk a hívők között! {103} Bizony, jel van ebben. Ám a legtöbben nem hisznek. {104} A te Urad azonban a Büszke és a Könyörületes! {105} Noé népe hazugsággal vádolta a küldötteket. {106} Emlékezz arra, amikor Noé, az ő testvérük azt mondta nékik: "Nem óvakodtok Allahtól? {107} Én vagyok a ti szavahihető küldöttetek. {108} Óvakodjatok hát Allahtól és engedelmeskedjetek nekem! {109} Nem kívánok én ezért fizetséget tőletek. Az én fizetségem egyedül a teremtmények Urára tartozik. {110} Óvakodjatok hát Allahtól, és engedelmeskedjetek nekem!" {111} Azok azt mondták: "Higgyünk-e neked, holott csupán a csőcselék követ téged?!" {112} "Nincs tudomásom arról" - mondta ő-," hogy mit cselekedtek. {113} Egyedül az Uramra tartozik az, hogy elszámoljon velük. Bárcsak tudnátok! {114} Én nem taszítom el a hívőket. {115} Én nyilvánvaló intő vagyok csupán!" {116} "Noé!" - mondták azok -, "Ha nem hagyod abba, bizony megkövezett leszel a megkövezettek között!" {117} "Uram!" - mondta ő-, "bizony az én népem hazugsággal vádolt engem. {118} Dönts hát közöttünk ítélettel, és ments meg engem, s azokat a hívőket, akik velem vannak!" {119} És megmentettük őt, s azokat, akik vele voltak a megrakott bárkán. {120} Majd ezután vízbe fullasztottuk a többieket. {121} Bizony, jel van ebben! Ám a legtöbben nem hisznek! {122} A te Urad azonban a Büszke és a Könyörületes. {123} 'Ád hazugsággal vádolta a küldötteket. {124} Emlékezz arra, amikor Húd, az ő testvérük azt mondta nekik: "Nem óvakodtok Allahtól? {125} Én vagyok a ti szavahihető küldöttetek. {126} Óvakodjatok hát Allahtól és engedelmeskedjetek nekem! {127} Nem kívánok én ezért fizetséget tőletek. Az én fizetségem egyedül a teremtmények Urára tartozik. {128} Minden magaslatra hatalmas építményt építetek a magatok mulatságára, {129} és tornyokat (meszani'e) emeltek, hogy mindörökké benne legyetek {130} És amikor erőszakot alkalmaztok, hatalmaskodva teszitek {131} óvakodjatok inkább Allahtól és engedelmeskedjetek nekem! {132} És óvakodjatok attól, aki bőségesen ellátott benneteket azzal, amiről tudomásotok van: {133} ellátott benneteket jószággal és fiúgyermekekkel, {134} kertekkel és forrásokkal. {135} Bizony, félek, hogy egy szörnyű nap büntetése sújt benneteket!" {136} Azok azt mondták: "Egyre megy nekünk az, hogy intesz-e, avagy sem. {137} Ez pedig a hajdanvoltak természetes állapota! {138} És mi nem fogunk büntetést elszenvedni." {139} És hazugsággal vádolták őt. Mi pedig elpusztítottuk őket. Bizony, példa van ebben! Ám a legtöbben nem hisznek! {140} A te Urad azonban a Büszke és a Könyörületes. {141} Tamúd hazugsággal vádolta a küldötteket. {142} Emlékezz arra, amikor Sálih, az ő testvérük azt mondta nekik: "Nem óvakodtok Allahtól? {143} Én vagyok a ti szavahihető küldöttetek. {144} Óvakodjatok hát Allahtól és engedelmeskedjetek nekem! {145} Nem kívánok én ezért fizetséget tőletek. Az én fizetségem egyedül a teremtmények Urára tartozik. {146} Vajon biztonságos maradástok lesz-e abban, ami itt van: {147} kertekben és forrásoknál, {148} és szántóföldeken és pálmafáknál, amelyek virágzata feszesen duzzadó? {149} És továbbra is házakat faragtok-e ügyesen a hegyekből? {150} Óvakodjatok hát Allahtól és engedelmeskedjetek nekem! {151} És ne engedelmeskedjetek azok parancsának, akik semmibe veszik a határokat, {152} akik romlást terjesztenek a földön és nem cselekszenek üdvösen!" {153} "Te azok közé tartozol" - mondták -, "akiket varázslat igézett meg. {154} Te csupán hozzánk hasonló ember vagy. Hozzál hát jelet, ha igazmondó vagy az igazmondók között!" {155} "Ez egy nőstényteve" - mondta -, "amelynek innivaló jár; és nektek is jár innivaló egy meghatározott napon. {156} És ne itassátok őt semmi rosszal különben egy szőrnyi nap büntetésének a martalékává lesztek!" {157} És elvágták a teve térdinát. Aztán reggelre kelve megbánták. {158} És meglepte őket a büntetés. Bizony, jel van ebben! Ám a legtöbben nem hisznek! {159} A te Urad azonban a Büszke és a Könyörületes! {160} Lót népe hazugsággal vádolta a küldötteket. {161} Emlékezz arra, amikor Lót, az ő testvérük azt mondta nekik: "Nem óvakodtok Allahtól? {162} Én vagyok a ti szavahihető küldöttetek. {163} Óvakodjatok hát Allahtól és engedelmeskedjetek nekem! {164} Nem kérek én ezért fizetséget tőletek. Az én fizetségem egyedül a teremtmények Urára tartozik. {165} Ti vajon hímnemű teremtményekkel akartok együtt hálni, {166} és hagyjátok feleségeiteket, akiket a ti Uratok teremtett nektek? Nem! Olyan nép vagytok ti, amely áthágja a határokat!" {167} "Lót!" - mondták. -"Ha nem hagyod abba, bizony, elűzött leszel az elűzöttek között!" {168} "Utálom azt, amit cselekszetek!" - mondta ő. {169} "Uram! Ments meg engem és házam népét attól, amit cselekszenek!" {170} És mi megmentettük őt és háza népét mind {171} kivéve egy öregasszonyt. Ő azok közé tartozott, akik hátramaradtak. {172} Aztán megsemmisítettük a többieket, {173} és esőt záporoztunk rájuk. Szörnyű azok esője, akik intést kaptak! {174} Bizony, jel van ebben! Ám a legtöbben nem hisznek! {175} A te Urad azonban a Büszke és a Könyörületes! {176} A cserjés lakói (Eszhebul ejketi) hazugsággal illették a küldötteket. {177} Emlékezz arra, amikor Su'ayb azt mondta nekik: "Nem akartok-e hívők lenni? {178} Én vagyok a ti szavahihető küldöttetek. {179} óvakodjatok hát Allahtól és engedelmeskedjetek nekem! {180} Nem kívánok én ezért fizetséget tőletek. Az én fizetségem egyedül a teremtmények Urára tartozik. {181} Adjatok igazságos mértéket, és ne tartozzatok azokhoz, akik megkárosítanak! {182} És mérjetek pontos mérleggel! {183} És ne rövidítsétek meg az embereket semmiféle dolgukban! És ne terjesszétek gonoszul a romlást a földön! {184} És óvakodjatok attól, aki titeket és a többi teremtményeket teremtette!" {185} "Te azok közé tartozol" - mondták -, "akiket varázslat igézett meg. {186} Te csupán hozzánk hasonló ember vagy. És bízvást úgy véljük, hogy hazug vagy te a hazugok között! {187} Szakaszd hát ránk az égboltot darabokban, ha igazmondó vagy az igazmondók között!" {188} Ő azt mondta: "Allah a legjobb tudója annak, amit cselekszetek." {189} Ám ők hazugsággal vádolták őt. És meglepte őket a felhőkből készített sátor napjának a büntetése('ezebu jeumi-zzulleti). Bizony, szörnyű nap büntetése volt az! - {190} Bizony, jel van ebben! Ám a legtöbben nem hisznek. {191} A te Urad azonban a Büszke és a Könyörületes! {192} Bizony, ezt a Koránt a teremtmények Ura küldte le {193} a hűséges lélek hozta le {194} a te szívedbe, hogy intő légy az intők között {195} világos arab nyelven, {196} és bizony, benne van az a hajdanvoltak írásaiban! {197} Vajon nem volt nekik jel az, hogy Izráel fiainak a tudósai tudtak róla? {198} És ha ezt egy nem-arabnak küldtük volna le, {199} és ő hirdette volna nékik, akkor nem hittek volna neki! {200} Így bocsátjuk be azt a bűnösök szívébe. {201} Nem hisznek benne, amíg a fájdalmas szenvedést meg nem látják, {202} vagy hogy az váratlanul lepi meg őket, anélkül, hogy észrevennék. {203} Akkor majd azt mondják: "Nem kapunk haladékot?" {204} A mi büntetésünket azonban siettetni szeretnék? {205} Mit gondolsz, ha megengedjük nekik, hogy számos esztendőn át éljék világukat, {206} aztán eljön hozzájuk az, amire ígéretet kaptak? {207} mit használ nekik az, hogy élhették világukat? {208} És nem pusztítottunk el egyetlen várost sem, hogy ne lett volna intőjük {209} figyelmeztetés végett. Nem voltunk soha igazságtalanok! {210} A sátánok nem jöttek le vele. {211} Nem illik ez nekik és képtelenek is rá {212} hiszen távol vannak tartva a hallástól. {213} Ne fohászkodj hát Allah mellett más istenhez, hogy ne tartozz azok közé, akiket büntetés sújt! {214} És intsd a legközelebb álló nemzetséget! {215} És vedd szárnyaid alá a hívőket, akik követnek téged! {216} És ha nem engedelmeskednek neked, akkor mondd: "Nem tartozom felelősséggel azért, amit ti cselekszetek." {217} És hagyatkozz a Büszkére és a Könyörületesre, {218} aki lát téged, amikor ima közben állasz, {219} és amikor az ima mozgásait váltod a leborulók között. {220} Ő a Halló és a Látó. {221} Elmondjuk-e nektek, hogy kire jönnek le a sátánok? {222} Minden hazudozóra és vétkesre jönnek ők le. {223} Hallgatóznak, ám a legtöbben hazudnak. {224} És a költők! Csak a tévelygők követik őket! {225} Vajon, nem láttad, hogy ők minden hazugságot (Uedin) koholnak, {226} és, hogy azt mondják, amit nem tesznek, {227} Kivéve azokat, akik hisznek és jótetteket cselekszenek, és gyakran megemlékeznek Allahról, és akik segítenek magukon, miután kegyetlenséget szenvedtek el. Azok, akik kegyetlenkednek, meg fogják tudni, hogy milyen sors fordulat felé lesz utuk fordulása!